Karácsonyi mindenféle

Idén nem volt jobb ötletem ajándékkísérő gyanánt - tavaly kis kesztyűk, előtte rénszarvasok voltak a csomagokon, amiket filcből varrtam, de idén nem volt ihletem... -, így maradtam az egyszerű de nagyszerűnél: festettem. 

Sajnos a nagy részét nem fotóztam be - nem is én lennék, ha nem az utolsó másodpercben készült volna el minden -, de jó móka volt őket elkészíteni :) A tavalyihoz hasonlóan, idén is csináltam pl. bonbont házilag, idén nem kekszes-mascarponést, hanem trüffel golyókat csináltam a kollégáknak - hatékony, gyors, mégis kézzel készült apróság gyanánt - ehhez aztán festettem nekik picike ajándékkísérőket, mindenkinek másmilyent. Természetesen ezt is az utolsó percben, a céges karácsonyi buli délutánján az irodában - amíg már mindenki más otthon készülődött -, így a fotó elmarad a kártyákról... de van helyette a bonbonról :)

Ez mondjuk egy nagyobb doboz, a kollégák - Niki kivételével - 4db-os pici dobozokban kaptak belőle. Ehhez Niki vett még szalmadíszeket, azt is rátettük a dobozra, a vacsorán pedig szétosztottuk mindenkinek :)

Ezután december 21-én ajándékokat csomagoltam az irodában, idén a költséghatékony ámde mutatós megoldás mellett döntöttem, sima barna csomagoló, tortacsipke és selyemszalag:

Ezekhez, bár szerettem volna mindenkinek képeslapot gyártani, nem volt időm mindenkiére :( Így csak pár darabot mutatok, ilyesmik lettek:

Ezután már szabadságon voltam, idén csináltam életemben először tojáslikőrt - valami mennyei lett, ebből hagyományt csinálok!! :) Annyira jól sikerült, hogy az ünnepek alatt ~6 üveggel fogyott belőle. Na azért a családnak és a barátoknak is jutott  ;)

A két ünnep közt a PL-t is kicsit gatyába ráztam, már csak 2 hónappal vagyok elmaradva, azt pedig reményeim szerint még januárban befejezem, így majd jöhet 2016 is! :)

Szóval ... most boldog új évet mindenkinek, akinek eddig nem kívántam! :)

Karácsonyi scrapbook posta

Mint tavaly, most is megszervezték a lányok a karácsonyi scrapbook postát. Ennek az volna a lényege, hogy kisorsolják, ki kinek csinál ajándékot, és mindenki meglepiként elküldi a címzettjének még karácsony előtt. Alapvetően apróságokból indult ki a dolog, mint pl egy tag, vagy képeslap. Aztán a tavalyi alkalommal kicsit mindenkivel "elszaladt a ló" - a jó értelemben, nem akarok én senkit megbántani - , így egész nagy ajándékok is készültek, aki pedig "csak" egy képeslapot küldött, az kicsit rosszul érezhette magát - ahogyan én is. Bár a posta "nagylelkű" volt, mert elkallódott a csomagom, így bár sajnos szegény Ildi nem kapta meg a kis karácsonyi tag-emet egy kis rénszarvasos dísszel amit én varrtam, de a táborban csináltam neki egy albumot kárpótlásul - ez azért már vetekedhetett a többi ajándékkal is.

Idén úgy döntöttem, én is nagyot robbantok. Pinteresten találtam egy képet, ami azonnal megihletett:

Ugyan nem tudtam elképzelni, hogy fekete alapra dolgozzak, de fehér alapon feketével már inkább. Szépen lealapoztam a kis vásznam, és ceruzával felrajzoltam a fenti fát - kiegészítve még néhány szóval, nekem túl sok volt a szóismétlés az eredeti képen :) Ezt viszont még túl üresnek éreztem, így stencileztem kis csillagokat a kép két sarkába is. Ez sem volt elég ütős... aztán beugrott: ledes izzók! Az Arénában vettem 20 ledes égősort, elemeset - így eldugható a kapcsoló és a zsinór a kép mögé. Felkapcsolva ragasztgattam fel őket, így jobban láttam, hol hiányzik még égő a fáról. Szerintem ütős lett, és még csak nem is nehéz :)

Izzók nélkül:

És felkapcsolt kis égőkkel :) 

Emellé csináltam még egy képeslapot is, de ez már tényleg csak kiegészítés volt:

A lényeg: a címzett szerette :)

Viki 30

Sajnos a költözéssel együtt jár, hogy jelenleg nincs asztalom. Se dohányzó, se író, se étkező, így jobb híján maradtam a PL albumomnál - már amennyire van rá időm mostanság. Gyakorlatilag 1 szabad estém van egy héten, de nem bánom, mert nagyon sok mindent kapok most az élettől, amire már régóta vágytam; és boldogabb is vagyok, amióta újra Pesten élek. 

A lakás még sok-sok munka, mire igazán otthonos lesz - és ha a fene fenét eszik is, de lesz asztalom valahogyan -, de jött egy alkalom, amire MUSZÁJ volt újra elővennem a kedvenc scrapcuccaim, és alkotni. Ez pedig Viki barátnőm 30. születésnapja, amire azért már csak dukál egy saját készítésű képeslap :)

Kezdetnek fogtam egy akvarellpapírt, és levágtam belőle egy 13,4*13,4 cm-es négyzetet. Ezt lefestettem gessoval, majd rárajzoltam a szitakötőt (Vikinek van egy szitakötő fülbevalója, amit még tőlem kapott régebben, ez adta az ihletet). Ceruzával, majd alkoholos filccel. És itt jött a kedvenc részem: a pacsmagolás :) A legújabb kedvenc technikám szerint fogunk egy nejlonzacsit (matrica csomagolója volt, asszem, csak elraktam hogy ó lesz még valamire), nyomogatunk rá némi distress inket - én itt most türkizt és sárgát -, bevizezzük és egyszerűen végigkenjük a lapon. Szépen össze lehet folyatni, lesz sárga-türkiz-és még zöldes árnyalatunk is. Aztán hogy a kéknek még adjak egy kis erősítést, sötétkék és világoskék gelatoval is színeztem egy picit, ezt is szépen elkentem egy vizes ecsettel. Lusta voltam felkelni a hőlégfúvómért (értsd: gőzöm sincs, melyik dobozomban van), így megvártam, míg megszárad... addig levágtam egy 14*28 cm-s darabot a fekete fotókartonomból, ez lesz majd a "keret". Félbehajtottam, és a belső oldalára a Pentartos gesso (sűrűbb mint a művészboltos) használatával stencileztem egy darabot a pitypangos stencilemmel, ami így inkább tűzijáték-szerű lett, de egy szülinapnál szerintem még ez is passzol. :) Most ennek kellett száradni, így visszatértem a szitakötőmhöz. 

úgy döntöttem, hogy a kicsit csillogós hatást minimális füstfóliával akarom elérni, így maszatoltam belőle a szárnyakra és a papír két átellenes sarkába is - de ez utóbbi végül nem tetszett.. így oda repesztőfestéket kentem... át is üt, de mégsem feltűnően. Asszem, erre kéne mondanom, hogy direkt így akartam :D Természetesen fröcskölés nélkül is lehet élni, de minek? Így aztán még pöttyöztem is rá... aztán amikor a külső véleményezőm is közölte hogy "most már azért ne rakj rá semmit", akkor abbahagytam ;)

Amikor megszáradt, felragasztottam a fekete kartonomra, majd Sharpie-val beleírtam a kis szülinapi üdvözletet a belsejébe.

Gyanítom, az ünnepelt a mellékelt karkötőnek azért jobban örült, de remélem sikerült picit személyesebbé tennem neki az egészet ezzel az aprósággal mellé :) 

Boldog szülinapot Viki!!! <3

Snap album újratöltve

Szóóóval az úúgy vooolt... :) Hogy kicsit besűrűsödött a nyár, meg úgy minden az életemben... nem igazán volt sem időm, sem helyem alkotni. De a 3 havi scrap-aszkéta életmód után nem bírtam, bevásároltam a scrapboltban... indult azzal, hogy kéne egy új snap album, mert az előző lassan betelik..folytatódott azzal, hogy pár matrica is kéne, meg dekorfólia, meg akkor már 3d ragasztópaszta, meg snap albumlapok... a végén elég nagy összeget hagytam Csabáéknál, de úgy vártam a csomagom, mint a kisgyerek a karácsonyt :) Nem kapkodta el a postás (ha macska lennék, kaparófának használnám a lábát), de 3 nappal később meg is érkezett a várva-várt csomag:

Egész nap simogattam, szagolgattam...beteges. Tudom. :D De annyira belelovalltam magam, hogy be is pótoltam némi elmaradásom, egészen pontosan júnuis 28-ig. Azzal telt be a régi album. :) És most már majd nekikezdhetek ennek a kiwizöld szépségnek <3

Addig is néhány fotó az elkészült oldalakról - nagyon sok lett, de mivel ez egy napló, nem tudok túl sok mindent megosztani... a lényeg, hogy jó visszaolvasni mik történtek ebben a fél évben, így azt hiszem, a scrapbooknak ez az ága végleg megfogott :)

Ami valamiért kimaradt... a széthúzós képeslap :)

Fogalmam sincs, miért nem raktam végül ki a blogra, pedig nagyon nagy sikere volt a címzettnél. A tarjáni tábor után egy közeli ismerősöm születésnapja volt, neki csináltam egy képeslapot azzal a technikával, amit az egyik lány alkalmazott a tábori fotócserés játékban az általa készített oldalon: a lényeg az volt, hogy a fotó alatt meg kellett húzni egy másik papírt, és még két kép bújt elő a fő fotó alól. Mindenki el volt ájulva tőle, én is :) Aztán elmesélte a facebookos csoportban, hogyan is csinálta, én pedig nem tudtam ellenállni és ilyen technikával készült az én képeslapom is :)

Mivel how its made fotókat nem készítettem, íme a video, ami alapján dolgoztam:

Az enyém pedig ilyen lett (nézzétek el, hogy cuki nyomda híján kézzel rajzoltam a rókát és a nyuszitornyot is):

ScrapFeszt - avagy oldal egy profinak :)

Ahogy tavaly (meg talán régebben is, de azt nem tudom), úgy idén is megrendezésre került Tarjánban a SrapFESZT, ami nem a hagyományos értelemben vett tábor. 

Ebbe a táborba - kizárólag meghívásos alapon - azok a lányok szoktak menni, akik már kicsit régebb óta scrappelnek, már nem nagyon járnak el a "lelkes amatőrök" közé a tanfolyamokra - elvégre van, aki már 8-10 éve csinálja -, esetleg nem jutott el az idei 2 tábor egyikére sem, vagy csak szimplán van olyan szerencsés, mint én, hogy kezdő létére elhívták. :) Nagyon izgatott voltam, megtisztelő volt a lehetőség, és alig vártam, hogy tanulhassak tőlük  :)

Sajnos a költözés miatt kicsit összecsúszott a nyaram, most gőzerővel pakolok/szanálok/fejben rendezgetek és logisztikázok, így le kellett mondanom a részvételem - amit borzasztóan sajnáltam, de nagyon bízom benne, hogy talán jövőre is meghívnak. A fotócserés játékra viszont már azelőtt jelentkeztem, hogy le kellett volna mondanom a tábort, így mindenképpen el akartam készíteni :) Veka fotóját kaptam, ami egyrészt nagyon tetszett - jó színek vannak, nem fogok szenvedni vele, hogy semmi nem illik hozzá - , másrészt kicsit meg is ijedtem, elvégre elég nehéz olyasvalakinek oldalt csinálni, akinek már akkor követtem a blogját, amikor még papírhoz sem nyúltam soha... röviden tömören be voltam sz@rva, na. :D A nyomtatóm is épp most sztrájkolt - manapság nem vagyok a gépek barátja -, kifogyott a patronom, így Flóra mentett meg és nyomtatta ki nekem a fotót - színesben. Sajnos ez nem passzolt annyira az elkészült oldalamhoz, így megoldottam, hogy fekete-fehérben is meglegyen a kép - íííígy már tetszett!!!

A tábor előtti este leültem, hogy a sok-sok inspiráció gyűjtése után végre TÉNYLEG nekikezdjek az oldalnak. A választott liftelendő oldal végül ez volt: 

Aztán persze az előkészületeknél szembesültem az első akadállyal: elfogyott a fehér alapkartonom... sírni tudtam volna :/ Aztán tök véletlen a több tonna papírom közt találtam egyet, ami fehér, fekete pöttyökkel... na de ezen nagyjából lehet ugye segíteni, gyorsan maszkoló szalaggal rögzítettem a papírom (így nem kunkorodik fel ANNYIRA), lekentem gessoval az egészet, így már csak átsejlik rajta a sok-sok pötty :) Problem solved. Jöhetnek a színek: az eredetin szerintem víz- vagy anilinfestékkel készültek a pacák, de én lusta voltam külön vizet vinni az asztalhoz - igen, MINDIG elfelejtem...-, így inkább előkaptam a kis distress párnáim (narancs, citrom, kék, rózsaszín), nyomkodtam velük párat egy kis nejlonra (asszem valamelyik stencil csomagolása lehetett), besprickoltam vízzel a gessozott oldalam, és belenyomkodtam a tintás fóliát. Tökjó hatása lett! Hőlégfúvóval még kergettem kicsit a vizes tintát, végül ilyen lett (nem ilyen sárga, csak este ilyenek a fények...):

Ezt követően - szintén gessoval - stencileztem a papírra, jobb felülre kis háromszögeket (utólag belegondolva jobb lett volna csak ennél maradni, de TeaBogi oldalain is olyan szépek a különbözőek...), bal alulra pedig levélmintákat. Sajnos ez utóbbi kissé elfolyt, de összességében mégis tetszett a hatása. :) Eztán kicsit bélyegeztem is, majd jött a neheze: réétegezzünk! Na, ebben még mindig nem vagyok valami profi. De hát mi másra valóak az elrakott papírfecnik, mint arra, hogy ilyenkor jól elhasználjuk őket: a kedvenc maradékjaimból válogatva (pár óra alatt, de psszt) végül sikerült összelegozni a kép alatti rétegzést. Ilyenkor jön a neheze, fel kéne ragasztani. :D Fotóz, majd fotó alapján ragasztgat. Nem lett ugyanolyan, de nekem bejön. :) A kép maga kapott egy kis fehér keretet, a rétegzés után/közben odabiggyesztettem a kedvenc I AM készletemből a 3 kis tollat - nem, ezek sajnos nem kivágatok, egy PL kártyát szentségtelenítettem meg és használtam erre a célra -, plusz itt is felhasználtam a SF KIT klub díszítőelemeit. Végül picit pacáztam, írtam, firkálgattam... és végülis késznek nyilvánítottam. Íme. :)

Péntek este leugrottam a lányokhoz, hogy levigyem az oldalt, és a legnagyobb elismerés volt, hogy Vekának tetszett az oldal. :) Megnyugodtam, így (bár nehezen hagytam ott őket) indultam is vissza Budapestre. :)

Amiket felhasználtam: 

- Gesso

- Distress inkek (http://scrapfellow.com/product/distress-tinta/distress-ink-mini-tintaparna-1/)

- Fekete alkoholos filc

- SF bélyegző - virág (SF KIT Klub júniusi készlet)

- ScrapTábor chipi (NCsD, Szedresi táborban kapott ajándékcsomagjából)

- SF címkék (júniusi KIT klub)

- Fehér cérna

- Fekete mist (Pentart)

- Maradék papírok

- Újságmintás bélyegző (http://krokihobby.hu/termekek/szilikon_nyomda_wall_street_journal_57cm)

- Pauszpapír

- Epoxy pöttyök (http://www.scrapbolt.hu/product_info.php/products_id/16931)

Nyári bakancslista

Gyerekkorban a nyár egy olyan tökéletes és boldog időszak volt, amikor igazán semmire sem volt gondunk. Nem kellett tanulni, nem kellett iskolába/óvodába menni, nem kellett korán kelni, meleg volt, sütött a nap és az a 3 hónap csak a miénk volt! Amióta dolgozom, nagyon hiányoznak a gyerekkori nyarak, bár már jóval korábban – kb középiskola környékén – észrevettem, hogy olyan, mintha sokkal rövidebbek lennének a nyári szünetek… Nem tudom, ki hogy van vele, de ahogy öregedtem, a végtelennek tűnő nyár egyre rövidebb lett.

Amikor kézhez kaptam a scrapfellow csomagját, valahogy a régi gyerekkori nyarak jutottak eszembe... hihetetlenül inspiráló volt, az egész készletből áradt a meleg, a napsütés, a vidámság, a bohóckodás, a mosolygós, kiskori érzések... Éppen ezért összeállítottam egy kis bakancslistát erre a nyárra (ami amúgy egész véletlen épp egy kihívás is volt a Scrapbookosok csoportban is, ugyanis Flóra a maga 25-ös listájával mindenkit lázba hozott egy hasonló elkészítésére), amit továbbfejlesztettem arra, hogy gyerekkoromban mi tette igazivá a nyarakat... 25 apróság, amit ezen a nyáron MINDENKÉPP szeretnék újra megvalósítani, hogy ha csak zanzásítva is (nagyjából 2 hetem lesz majd szabad), de visszahozzam azokat a programokat, amiktől a nyár nagybetűs NYÁR lett; amikor pedig beköszönt az ősz (hopp, be is borult az ég erre a szomorú gondolatra), ezeket az élményeket albumba is szeretném rendezni :) 

Bakancslistám alapjaként a kedvenc papírom használtam a júniusi készletből (asszem, ezennel végleg eldőlt bennem, hogy a KIT Klub KELL!), ami a csíkos - oldalt rózsaszín-sárga mintás lett. Erre aztán rávarrtam még másik három papírból egyet-egyet, ügyelve arra, hogy a rózsaszínes- sárgás-kékes vonalat tartsam, ami az alappapírban megjelenik. Színesre szerettem volna, mert a nyár számomra mindig egy csodálatos szín kavalkád. :)

Az írógépem egy ideig sztrájkolt, de szerencsére erre az oldalra ő is kedvet kapott, így a listám azzal írtam meg, majd pontonként ragasztottam fel kis csíkokban, így az alatta lévő papír sem tűnt el teljesen. Beleszerettem a finom pihe-puha sárga szalagba, így az került a szöveg mellé függőlegesen, illetve ebből kötöttem egy kis masnit is alulra. A masni viszont magányosnak tűnt, szóval köré kezdtem pakolgatni a díszítőelemeket... odapróbálgattam őket, ami tetszett, az maradt :) A citromos pausz az egyik nagy kedvencem, de mivel túlságosan átütött rajta a csíkos papír, így fehér alapkartonra ragasztottam media glue-val, és úgy raktam az oldalra. az egész citromot 3D ragasztókockával tettem rá, hogy kicsit kiemelkedjen a síkból. Erre jött a sok-sok kedvenc öntapadós chipboard és címke, amiből alig győztem válogatni, rengeteg illett volna ide!! A varrásból megmaradt cérnából itt-ott tettem a díszítés alá is, illetve a kedvenceim - a szóbélyegzők - is kaptak egy kis szerepet. Először aggódtam, hogy az amúgy is feliratos oldalra nem illenek majd a címkék és a feliratos díszek, de összességében mégis tetszik az egész :)

A legvégén még pacáztam is itt-ott (nem is én lennék, ha nem), és végül késznek nyilvánítottam... sajnos a ScrapFellow kreatív csapatába nem kerültem be, de talán ez most így is volt jól. A költözés és egyéb hercehurcáim miatt amúgy sem tudtam volna most még teljes gőzzel benne lenni, így remélem, lesz majd még alkalmam máskor is jelentkezni. Addig is, a kész oldal:

Home is where the heart is

Ezt a képet ajándékba csináltam. Semmi flancolást nem akartam, elvégre nem lánynak szántam, a fiúk meg nem szokták szeretni a csicsás dolgokat :) 

Lakásavató ajándékba szántam, de még mivel nincs meg a tökéletes lakás, ez amolyan löket akart lenni, mert a címzett már kezd kicsit belefáradni a keresgélésbe - ezt átérzem. Nagyon nehéz jó lakást találni, de hiszek benne, hogy ott az otthonod, ahol a szíved. Tehát ha belépsz, tudni fogod, hogy IGEN, ez az... 

Szóval maradva az egyszerűségnél, egy pinteresten talált kép alapján ceruzával halványan megrajzoltam három házikót az A4-es akvarellpapíromon. Ezt utána gelatos-zal festettem ki őket, halványan, vizesen, így sokkal kellemesebb színvilágot kaptam. Amikor a házikók elkészültek, fogtam egy söralátét kartont, és kivágtam egy olyan hosszú címkének való csíkot, hogy a házikókon kétoldalt picit túllógjon. A vastagság megvallom őszintén, szemmértékre sikerült, ahogy tetszett. Ezt a kis kartoncsíkot alkoholos filccel (M, mert mazochista nem vagyok, de azért ezzel is lehet szöszölni) beszíneztem feketére, a végére ráhajtottam egy feliratos papírfecniből egy kis darabot, aminek a végét kisollóval mintásra vágtam (ez se lett szimmetrikus, de nekem pont így tetszett), és a Crop-a-dile-ommal megszegecseltem. Az arany ment hozzá. Meg a kenderzsineg. :) Ezután betűmatricákból kiraktam a HOME feliratot - E-m nem lévén (ebből amúgy jóval több kéne minden betűkészletbe, hallatlan) egy 3-ast használtam fel erre a célra, de így talán még egyedibb is lett; és a legvégén alkoholos filccel írtam rá a maradék feliratot. Kész. Semmi fakszni, egyszerű, minimal. Ezzel mondjuk még erősen barátkoznom kell, mert állandóan az volt az érzésem, hogy valami hiányzik róla :) 

Ezután az utolsó lépés volt hátra, elvittem a szomszéd képkeretezőhöz, aki csodás fekete keretet és egy kis bézses körítést adott neki. Így már nem is tűnt hiányosnak ;)

ÉÉÉS ami a lényeg: a címzettnek is tetszett. Legalábbis azt mondta. :)

Kép nélküli oldal...

A scrapbolt júniusi kihívása most az volt, hogy olyan oldalt kellett készíteni, amin a szöveg van a középpontban, és semmiféle kép, rajz...stb., nem lehet rajta. Először kicsit megijedtem, mert bár csináltam hasonlót, most nem jött az ihlet... már épp kezdtem elengedni ezt a hónapot, hogy akkor nem nevezek, aztán egy kedves Barátom átküldte az egyik versét. Megtetszett... oldalért kiáltott. :)

És csak úgy jött. Nem agyaltam rajta, csak csináltam. Sajnos bedöglött az írógépem - mikor, ha nem most...? Szóval kénytelen voltam kézzel írni... aztán gessoztam az alapot, erre jött a gelato, próbáltam naplementét csinálni (átjött?), erre aztán repesztőpasztával jött a háromszöges stencil (végre megtaláltam, már fél éve kerestem...),  némi arany glitterpaszta, a pecsétek, a kaparós matrica... és a legnehezebb része: a rétegzés (remélem azért már jobb, mint eddig, bár talán még mindig túl szabályos...). Mindenképp ezt akartam, mert ez egyrészt nehezen megy és próbálok a komfortzónámon kívül alkotni, másrészt meg mert ez a vers is számomra többrétegű. Elsőre szép. Aztán inkább szomorú... de végül, mint a legtöbb jó versnél, ezt is tudtam kicsit magamra vonatkoztatva értelmezni. :) Megmaradt még egy NCsD drótszívem, szóval az is rákerült, számomra így lett teljes a kép.

És bár megint nem nyertem meg a kihívást, nekem mégis egy szeretem-oldal lett. Főleg, mert a vers írójának is annyira tetszett, hogy én még így pasit nem "láttam" meghatódni. (csak chat-en beszéltük meg, de az ilyen reakciókért éri meg igazán alkotni) :)

Fekete, fehér, igen, nem :)

A scrapbolt.hu mostanában hirdet meg havi kihívásokat. Tök jó, egyre több ilyen van! :) Ezen is lehet persze nyerni, de abban a rengeteg csodálatos beérkezett pályamű miatt nemigen reménykedem, így nekem marad a nevezés öröme, és a tudat, hogy IDŐRE elkészültem a sajátommal :) Ééés végre közzé is tehetem itt ;)

Ebben a hónapban a kihívás lényege az volt, hogy egy 12"-es oldalon CSAK feketét, fehéret illetve +1 színt alkalmazzunk. Beleértve természetesen a fotót is. A fekete árnyalatai (így ugye a szürke) engedélyezettek, illetve a +1 szín minimálisan eltérő árnyalata is használható, a lényeg, hogy ha az ember rápillant, egyetlen színt lásson a feketén és fehéren kívül.

Nekem mostanában nagy dilinyóm a türkiz, így természetesen erre esett a választásom. Emellett most találtam rá Judit pici kori képére egy macival, ami akkor nagyobb volt, mint ő maga, pedig most már nem is látszik olyan hatalmasnak :) Most Norka szobáját őrzi, így ez a mackó már sok mindent látott az elmúlt lassan 35 évben. A fotó kissé viseltes, de ez akkori előhívás, és úgy gondoltam, így még jobban visszaadja az érzést, amit ez a kép kelt bennem... pedig én ekkor még nem is éltem :)

Az oldalt először gessoval alapoztam, majd türkiz és halványszürke gelatoval színeztem.került rá gessoval pillangós minta (stencil by NCsD), meg gyöngypasztával damaszk minta (szintén NCsD). :) 

Ezt követően bélyegeztem kicsit, majd felkerült a kép, a feliratok, a virág és a jobb felső sarokba a gyurmakeret (gelatoval szürkésítve picit), arra a minialbumhoz nem felhasznált, festett lepedőből kisizzixelt (hej, de szép szó ez) pillangó, és a mostani favoritom, heidi swapp "remember when" feliratú matricája. Nos, ez lett az én pályaművem, remélem, másoknak is fog tetszeni :) Én most nagyon szeretem! (Bár így utólag elnézve, fehér kreppapírból lehetett volna talán még a kép alá tenni egy kicsit de már mindegy :))