A scrapbolt júniusi kihívása most az volt, hogy olyan oldalt kellett készíteni, amin a szöveg van a középpontban, és semmiféle kép, rajz...stb., nem lehet rajta. Először kicsit megijedtem, mert bár csináltam hasonlót, most nem jött az ihlet... már épp kezdtem elengedni ezt a hónapot, hogy akkor nem nevezek, aztán egy kedves Barátom átküldte az egyik versét. Megtetszett... oldalért kiáltott. :)
És csak úgy jött. Nem agyaltam rajta, csak csináltam. Sajnos bedöglött az írógépem - mikor, ha nem most...? Szóval kénytelen voltam kézzel írni... aztán gessoztam az alapot, erre jött a gelato, próbáltam naplementét csinálni (átjött?), erre aztán repesztőpasztával jött a háromszöges stencil (végre megtaláltam, már fél éve kerestem...), némi arany glitterpaszta, a pecsétek, a kaparós matrica... és a legnehezebb része: a rétegzés (remélem azért már jobb, mint eddig, bár talán még mindig túl szabályos...). Mindenképp ezt akartam, mert ez egyrészt nehezen megy és próbálok a komfortzónámon kívül alkotni, másrészt meg mert ez a vers is számomra többrétegű. Elsőre szép. Aztán inkább szomorú... de végül, mint a legtöbb jó versnél, ezt is tudtam kicsit magamra vonatkoztatva értelmezni. :) Megmaradt még egy NCsD drótszívem, szóval az is rákerült, számomra így lett teljes a kép.
És bár megint nem nyertem meg a kihívást, nekem mégis egy szeretem-oldal lett. Főleg, mert a vers írójának is annyira tetszett, hogy én még így pasit nem "láttam" meghatódni. (csak chat-en beszéltük meg, de az ilyen reakciókért éri meg igazán alkotni) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése