Nyári bakancslista

Gyerekkorban a nyár egy olyan tökéletes és boldog időszak volt, amikor igazán semmire sem volt gondunk. Nem kellett tanulni, nem kellett iskolába/óvodába menni, nem kellett korán kelni, meleg volt, sütött a nap és az a 3 hónap csak a miénk volt! Amióta dolgozom, nagyon hiányoznak a gyerekkori nyarak, bár már jóval korábban – kb középiskola környékén – észrevettem, hogy olyan, mintha sokkal rövidebbek lennének a nyári szünetek… Nem tudom, ki hogy van vele, de ahogy öregedtem, a végtelennek tűnő nyár egyre rövidebb lett.

Amikor kézhez kaptam a scrapfellow csomagját, valahogy a régi gyerekkori nyarak jutottak eszembe... hihetetlenül inspiráló volt, az egész készletből áradt a meleg, a napsütés, a vidámság, a bohóckodás, a mosolygós, kiskori érzések... Éppen ezért összeállítottam egy kis bakancslistát erre a nyárra (ami amúgy egész véletlen épp egy kihívás is volt a Scrapbookosok csoportban is, ugyanis Flóra a maga 25-ös listájával mindenkit lázba hozott egy hasonló elkészítésére), amit továbbfejlesztettem arra, hogy gyerekkoromban mi tette igazivá a nyarakat... 25 apróság, amit ezen a nyáron MINDENKÉPP szeretnék újra megvalósítani, hogy ha csak zanzásítva is (nagyjából 2 hetem lesz majd szabad), de visszahozzam azokat a programokat, amiktől a nyár nagybetűs NYÁR lett; amikor pedig beköszönt az ősz (hopp, be is borult az ég erre a szomorú gondolatra), ezeket az élményeket albumba is szeretném rendezni :) 

Bakancslistám alapjaként a kedvenc papírom használtam a júniusi készletből (asszem, ezennel végleg eldőlt bennem, hogy a KIT Klub KELL!), ami a csíkos - oldalt rózsaszín-sárga mintás lett. Erre aztán rávarrtam még másik három papírból egyet-egyet, ügyelve arra, hogy a rózsaszínes- sárgás-kékes vonalat tartsam, ami az alappapírban megjelenik. Színesre szerettem volna, mert a nyár számomra mindig egy csodálatos szín kavalkád. :)

Az írógépem egy ideig sztrájkolt, de szerencsére erre az oldalra ő is kedvet kapott, így a listám azzal írtam meg, majd pontonként ragasztottam fel kis csíkokban, így az alatta lévő papír sem tűnt el teljesen. Beleszerettem a finom pihe-puha sárga szalagba, így az került a szöveg mellé függőlegesen, illetve ebből kötöttem egy kis masnit is alulra. A masni viszont magányosnak tűnt, szóval köré kezdtem pakolgatni a díszítőelemeket... odapróbálgattam őket, ami tetszett, az maradt :) A citromos pausz az egyik nagy kedvencem, de mivel túlságosan átütött rajta a csíkos papír, így fehér alapkartonra ragasztottam media glue-val, és úgy raktam az oldalra. az egész citromot 3D ragasztókockával tettem rá, hogy kicsit kiemelkedjen a síkból. Erre jött a sok-sok kedvenc öntapadós chipboard és címke, amiből alig győztem válogatni, rengeteg illett volna ide!! A varrásból megmaradt cérnából itt-ott tettem a díszítés alá is, illetve a kedvenceim - a szóbélyegzők - is kaptak egy kis szerepet. Először aggódtam, hogy az amúgy is feliratos oldalra nem illenek majd a címkék és a feliratos díszek, de összességében mégis tetszik az egész :)

A legvégén még pacáztam is itt-ott (nem is én lennék, ha nem), és végül késznek nyilvánítottam... sajnos a ScrapFellow kreatív csapatába nem kerültem be, de talán ez most így is volt jól. A költözés és egyéb hercehurcáim miatt amúgy sem tudtam volna most még teljes gőzzel benne lenni, így remélem, lesz majd még alkalmam máskor is jelentkezni. Addig is, a kész oldal:

Home is where the heart is

Ezt a képet ajándékba csináltam. Semmi flancolást nem akartam, elvégre nem lánynak szántam, a fiúk meg nem szokták szeretni a csicsás dolgokat :) 

Lakásavató ajándékba szántam, de még mivel nincs meg a tökéletes lakás, ez amolyan löket akart lenni, mert a címzett már kezd kicsit belefáradni a keresgélésbe - ezt átérzem. Nagyon nehéz jó lakást találni, de hiszek benne, hogy ott az otthonod, ahol a szíved. Tehát ha belépsz, tudni fogod, hogy IGEN, ez az... 

Szóval maradva az egyszerűségnél, egy pinteresten talált kép alapján ceruzával halványan megrajzoltam három házikót az A4-es akvarellpapíromon. Ezt utána gelatos-zal festettem ki őket, halványan, vizesen, így sokkal kellemesebb színvilágot kaptam. Amikor a házikók elkészültek, fogtam egy söralátét kartont, és kivágtam egy olyan hosszú címkének való csíkot, hogy a házikókon kétoldalt picit túllógjon. A vastagság megvallom őszintén, szemmértékre sikerült, ahogy tetszett. Ezt a kis kartoncsíkot alkoholos filccel (M, mert mazochista nem vagyok, de azért ezzel is lehet szöszölni) beszíneztem feketére, a végére ráhajtottam egy feliratos papírfecniből egy kis darabot, aminek a végét kisollóval mintásra vágtam (ez se lett szimmetrikus, de nekem pont így tetszett), és a Crop-a-dile-ommal megszegecseltem. Az arany ment hozzá. Meg a kenderzsineg. :) Ezután betűmatricákból kiraktam a HOME feliratot - E-m nem lévén (ebből amúgy jóval több kéne minden betűkészletbe, hallatlan) egy 3-ast használtam fel erre a célra, de így talán még egyedibb is lett; és a legvégén alkoholos filccel írtam rá a maradék feliratot. Kész. Semmi fakszni, egyszerű, minimal. Ezzel mondjuk még erősen barátkoznom kell, mert állandóan az volt az érzésem, hogy valami hiányzik róla :) 

Ezután az utolsó lépés volt hátra, elvittem a szomszéd képkeretezőhöz, aki csodás fekete keretet és egy kis bézses körítést adott neki. Így már nem is tűnt hiányosnak ;)

ÉÉÉS ami a lényeg: a címzettnek is tetszett. Legalábbis azt mondta. :)

Kép nélküli oldal...

A scrapbolt júniusi kihívása most az volt, hogy olyan oldalt kellett készíteni, amin a szöveg van a középpontban, és semmiféle kép, rajz...stb., nem lehet rajta. Először kicsit megijedtem, mert bár csináltam hasonlót, most nem jött az ihlet... már épp kezdtem elengedni ezt a hónapot, hogy akkor nem nevezek, aztán egy kedves Barátom átküldte az egyik versét. Megtetszett... oldalért kiáltott. :)

És csak úgy jött. Nem agyaltam rajta, csak csináltam. Sajnos bedöglött az írógépem - mikor, ha nem most...? Szóval kénytelen voltam kézzel írni... aztán gessoztam az alapot, erre jött a gelato, próbáltam naplementét csinálni (átjött?), erre aztán repesztőpasztával jött a háromszöges stencil (végre megtaláltam, már fél éve kerestem...),  némi arany glitterpaszta, a pecsétek, a kaparós matrica... és a legnehezebb része: a rétegzés (remélem azért már jobb, mint eddig, bár talán még mindig túl szabályos...). Mindenképp ezt akartam, mert ez egyrészt nehezen megy és próbálok a komfortzónámon kívül alkotni, másrészt meg mert ez a vers is számomra többrétegű. Elsőre szép. Aztán inkább szomorú... de végül, mint a legtöbb jó versnél, ezt is tudtam kicsit magamra vonatkoztatva értelmezni. :) Megmaradt még egy NCsD drótszívem, szóval az is rákerült, számomra így lett teljes a kép.

És bár megint nem nyertem meg a kihívást, nekem mégis egy szeretem-oldal lett. Főleg, mert a vers írójának is annyira tetszett, hogy én még így pasit nem "láttam" meghatódni. (csak chat-en beszéltük meg, de az ilyen reakciókért éri meg igazán alkotni) :)

Fekete, fehér, igen, nem :)

A scrapbolt.hu mostanában hirdet meg havi kihívásokat. Tök jó, egyre több ilyen van! :) Ezen is lehet persze nyerni, de abban a rengeteg csodálatos beérkezett pályamű miatt nemigen reménykedem, így nekem marad a nevezés öröme, és a tudat, hogy IDŐRE elkészültem a sajátommal :) Ééés végre közzé is tehetem itt ;)

Ebben a hónapban a kihívás lényege az volt, hogy egy 12"-es oldalon CSAK feketét, fehéret illetve +1 színt alkalmazzunk. Beleértve természetesen a fotót is. A fekete árnyalatai (így ugye a szürke) engedélyezettek, illetve a +1 szín minimálisan eltérő árnyalata is használható, a lényeg, hogy ha az ember rápillant, egyetlen színt lásson a feketén és fehéren kívül.

Nekem mostanában nagy dilinyóm a türkiz, így természetesen erre esett a választásom. Emellett most találtam rá Judit pici kori képére egy macival, ami akkor nagyobb volt, mint ő maga, pedig most már nem is látszik olyan hatalmasnak :) Most Norka szobáját őrzi, így ez a mackó már sok mindent látott az elmúlt lassan 35 évben. A fotó kissé viseltes, de ez akkori előhívás, és úgy gondoltam, így még jobban visszaadja az érzést, amit ez a kép kelt bennem... pedig én ekkor még nem is éltem :)

Az oldalt először gessoval alapoztam, majd türkiz és halványszürke gelatoval színeztem.került rá gessoval pillangós minta (stencil by NCsD), meg gyöngypasztával damaszk minta (szintén NCsD). :) 

Ezt követően bélyegeztem kicsit, majd felkerült a kép, a feliratok, a virág és a jobb felső sarokba a gyurmakeret (gelatoval szürkésítve picit), arra a minialbumhoz nem felhasznált, festett lepedőből kisizzixelt (hej, de szép szó ez) pillangó, és a mostani favoritom, heidi swapp "remember when" feliratú matricája. Nos, ez lett az én pályaművem, remélem, másoknak is fog tetszeni :) Én most nagyon szeretem! (Bár így utólag elnézve, fehér kreppapírból lehetett volna talán még a kép alá tenni egy kicsit de már mindegy :))

Inspirálódtam, avagy családi album ajándékba

Még nincs teljesen készen, de azért szeretnék picit eldicsekedni vele, mert nagyon szeretem... csinálni is, meg utána nézegetni is a végeredményt :)

Márti unokatesómék családi képeiből készítek albumot, mert amikor legutóbb náluk voltam, ő biztatott arra, hogy szerinte jól csinálom, és milyen nagyon tetszenek neki az alkotásaim. Meg mert nagyon szeretem őket :)

Az album ötletét alapvetően Bea adta, de ugyanezt már többen is feldolgozták... Válint Bea oldalán is volt egy ötlet még decemberben, stb, stb. Az alapötlet baromi egyszerű: fogj egy IKEA képkeretet, fesd le gessoval, majd színezd gelatoval és stencilezz rá... igen ám, de a fényes felületre először nem olyan könnyű felvinni a gessot, ugyanis az ecsettel folyton lehuzigáltam róla amit odakentem. Éppen ezért 2-3 rétegben kellett festenem, de azt kell mondjam, megérte. Sokkal mutatósabb, mint az eredeti fényes műanyag, és nem mellesleg belevisz az ember egy kis személyest :) Ezután következik a színezés - hogy ne legyen olyan homogén - gelatoval. Márti nagyon zöldes párti, plusz a családban egy fiú és egy lánygyerek van, így a rózsaszín speciel szóba sem jöhetett. A türkizes-mentás színvilág viszont határozottan uniszex, így emellett döntöttem. Elég egy egészen pici mennyiséget kenni belőle a sarokba, mert ha szétkeni az ember vízzel, nagyon szép átmenetes, pasztell színt kap. Ha valamiért mégis sok, zsepivel könnyedén vissza lehet szedni belőle, amíg még vizes. Van egy gyönyörű damask stencilem, de az valahogy sehogy sem mutatott volna a vékony kereten, így kis csillagokat tettem rá. És kész is volt az alap :)

ezután kell egy albumkarika - az enyém az otthon fellelhető legnagyobb méretű, mert szokás szerint képtelen vagyok leszűkíteni a fényképek számát, és most is 36 db került kinyomtatásra... egyelőre ebből 12-ből lett "oldal", de amint lesz egy kis időm csinálom a többit. jó eséllyel az összeset nem fogja elbírni majd a keret, ezért ami nem fér bele, azt egy külön kis albumban adom oda nekik - szintén karikán -, így arra és akkor cserélgetik, amelyikre és amikor csak szeretnék :) Plusz mindegyik kétoldalas, szóval akár 1 kártyát benne hagyva is mutatós lehet :)

Na de beszéljenek a többiről a fotók: 

Természetesen ez még azóta SINCS befejezve, de jövő hétvégéig muszáj lesz megcsinálni, mert végre megyünk Komáromba :)

Minialbum - bakancslista

Hosszú idő után végre újra eljutottam a pesti scrap-klubba...:) Nem bántam meg! Újfent kiderült, hogy sizzix nélkül lehet ugyan élni, csak nem érdemes. Ennek ellenére makacsul tartom magam hozzá, hogy nem fogok venni :) Azt hiszem, a végén inkább nem ennék, csak hogy újabb vágósablonokat vegyek hozzá :D

Ugyanígy rájöttem újfent, hogy a mixed media az én igazi kedvenc stílusom <3

Ez lett a klubnapi termék :)

A belsejében egy leporelló albumka kapott helyet, csupa-csupa megvalósítandó kívánságommal, amiket most nem fogok megosztani, mert akkor nem teljesülnek... :) 

Liftelős gyakorlós...

Edit felvetette nemrégiben a scrapbookos csoportjában, hogy hetente felrakna 1-1 oldalt, amit lifelni kellene - gyk. másolni, de lehetőleg ezzel együtt a saját fotódhoz igazítva a mondanivalóját és persze ezáltal mégis egyedivé tenni -. Hab a tortán, hogy amúgy nyerni is lehet vele, de nekem nem ez a célom :) Egy ilyen feladattal rengeteget lehet tanulni, elsőként máris a rétegezésről és az aranymetszés szabályairól - egy nem éppen hagyományos méretű oldalon.

Az én képem ezúttal egy közös kép Alizkámmal, mi mindent jelent ő nekem, és arról, hogy milyen rég óta vagyunk már barátnők <3

Íme egymás mellett az inspiráció:

És az én kész oldalam (este lett fotózva, ha lesz nap közben időm még lehet, hogy csinálok róla jobb képet):

Scraptábor 2015.

Előre szólok, hosszú lesz :)

Idén is volt scrapbook tábor (pontosabban csak az egyik, a másik majd júliusban), idén nem Tarjánban, hanem Szedresen voltam/tunk. :) 40 scrapimádó lány/nő, akik vidám hangulatban töltöttek el 2 teljes napot (vagy ha már úgyis állandóan lakást nézek, ottani zsargon szerint 1+2 fél napot) <3

Úgy kellett már nekem ez a hétvége, mint egy falat kenyér. (Pont egybeesett az indulás napja az utolsó munkanapommal az én imádott cégemnél, ezért elég letört voltam... éppen az indulás miatt már csütörtökön elköszöntem mindenkitől, kicsit még el is sírtam magam, de nem vészesen. Mindenki nagyon drága volt, iszonyúan fognak nekem hiányozni...) Csütörtök este felpakoltam az összes scrap cuccom - hihetetlen mennyi kacatom van, és még így is mindig azt érzem, hogy nekem van a legkevesebb kellékem :D -, és bepakoltam a Mazdácskába. Itt már elkezdtem aggódni, mert a fél csomagtartót elfoglaltam, pedig még hátra volt 2 másik ember cókmókja is, de akárhogy próbáltam tömöríteni, a dorka.zip sem lett sokkal kisebb. :( 

Péntek reggel elindultam először a kedvenc mosómba, kitakaríttattam az autót - nehogy már szegény Merikát és Málnát retkes autóba ültessem...-, aztán irány Dunakeszi, majd Kispest. Onnan meg Szedres. :) Kicsit szűkösen, de végül mind befértünk, bár szegény kisautó fogyasztásán azért meglátszott a terhelés :D Majdnem elsőként értünk le 13.30 körül, így tudtunk magunknak szimpatikus helyet választani a nagy alkotós teremben, de őszintén szólva én előbb akartam beszélgetni mindenkivel, minthogy bármit is alkossak :D Így az utazós bőröndalbum nálam kimaradt, de sokan nagyon szépeket csináltak! Nekem azt hiszem, hasonló vonalon maradva egy igazi bakancslistám lesz majd egyszer, már úgyis írogatom egy ideje :)

Pénteken azért még én is alkottam kicsit, ha a bőröndalbummal nem is haladtam: a Pentart jóvoltából sok-sok féle mist került a tábori közös asztalkára, így az első napon ezeket próbálgattuk. Én úgy döntöttem, hogy kicsit maradok a darkosabb, de mégsem teljesen sötét színeknél: türkiz, borvörös, fekete és minimális fehér... A hangulatomhoz abszolút passzolt, ez lett belőle: 

A szombati nap termékenynek volt mondható... albumkészítési technikákat tanultunk Edittől és Tamcsitól! Az első amibe beleszerettem, az az Edit féle "batyuhajtogatott" album volt, így mint tavaly is, én ráfüggtem erre az egy projektre :D Cicccás albumot csináltam, most kivételesen végre magamnak. Semmi kétség, crazy cat lady lettem...

Ugyanitt megjegyezném, hogy a cuki cicatappancs bélyegzőt ÉN csináltam, méghozzá Gólya és Kovaxka állat jó workshopja nyomán :) Nem leszek bélyegző-sorozatgyártó, de jó móka volt kipróbálni :) Az albumban a cicafejeset a scrapbolt-os Csaba csinálta, csak lenyúltam egy használat erejéig :)

Csináltam ám egy textil borítású albumot is, amit Tamcsi támogatása nélkül nem sikerült volna (itt is köszönöm a hozzávalókat Tamcsi <3). Az albumot végül Zoric Ildinek adtam, mert én voltam a titkos kis angyalkája a karácsonyi scrapbook postán, de valahogy elkeveredett a neki szánt ajándékom :( Remélem, picit talán tudtam pótolni... Sajnos, erről valahogy elkavirnyásztam a képeim, szóval marad az utolsó: a vászonképem Mariannak, amit média tintával és repesztő pasztával csináltam :)

Lányok, ha a Tarjáni táborba már nem férnék bele: jövőre, Veletek, ugyanitt!! <3

I am...

Ismét egy nagyon jó hangulatú klubdélelőttöt szervezett Mariann és Betsie Esztergomban. A mostani alkalom témája a simple stories I am elnevezésű kollekciójára, és a következő videóra épült:

Így ezen a délelőttön mi is mind fekete felsőben mentünk, és az utasításoknak megfelelően kitaláltuk a szót/szavakat, amik mostanában leginkább jellemeznek minket. Nálam az erős és önálló nyert, de gondolkodtam a tökéletlenen, az egyedin, az önmagamon... ezek mind erősen bennem vannak mostanában, de végül mégis a fenti két szó mellett döntöttem. Az életemben jelenleg szinte kivétel nélkül minden megváltozik, így úgy érzem, ezek jellemeznek leginkább.

Alkottunk egész délelőtt, az eredmény pedig itt látható... :) Leginkább motivációs oldalként tudnám jellemezni... a fotó végül nem a fenti lett, hanem a nagyon vigyorgós... talán a másik jobb lett volna, de így sem rossz :)

A mi videonk pedig az alábbi linken érhető el (valamiért nem engedi beágyazni...). A zene nekem nem tetszik, kicsit túl drámai, én ennél vidámabbat tettem volna alá, de nem is ez a lényeg. :)