2015. július 2., csütörtök

Home is where the heart is

Ezt a képet ajándékba csináltam. Semmi flancolást nem akartam, elvégre nem lánynak szántam, a fiúk meg nem szokták szeretni a csicsás dolgokat :) 

Lakásavató ajándékba szántam, de még mivel nincs meg a tökéletes lakás, ez amolyan löket akart lenni, mert a címzett már kezd kicsit belefáradni a keresgélésbe - ezt átérzem. Nagyon nehéz jó lakást találni, de hiszek benne, hogy ott az otthonod, ahol a szíved. Tehát ha belépsz, tudni fogod, hogy IGEN, ez az... 

Szóval maradva az egyszerűségnél, egy pinteresten talált kép alapján ceruzával halványan megrajzoltam három házikót az A4-es akvarellpapíromon. Ezt utána gelatos-zal festettem ki őket, halványan, vizesen, így sokkal kellemesebb színvilágot kaptam. Amikor a házikók elkészültek, fogtam egy söralátét kartont, és kivágtam egy olyan hosszú címkének való csíkot, hogy a házikókon kétoldalt picit túllógjon. A vastagság megvallom őszintén, szemmértékre sikerült, ahogy tetszett. Ezt a kis kartoncsíkot alkoholos filccel (M, mert mazochista nem vagyok, de azért ezzel is lehet szöszölni) beszíneztem feketére, a végére ráhajtottam egy feliratos papírfecniből egy kis darabot, aminek a végét kisollóval mintásra vágtam (ez se lett szimmetrikus, de nekem pont így tetszett), és a Crop-a-dile-ommal megszegecseltem. Az arany ment hozzá. Meg a kenderzsineg. :) Ezután betűmatricákból kiraktam a HOME feliratot - E-m nem lévén (ebből amúgy jóval több kéne minden betűkészletbe, hallatlan) egy 3-ast használtam fel erre a célra, de így talán még egyedibb is lett; és a legvégén alkoholos filccel írtam rá a maradék feliratot. Kész. Semmi fakszni, egyszerű, minimal. Ezzel mondjuk még erősen barátkoznom kell, mert állandóan az volt az érzésem, hogy valami hiányzik róla :) 

Ezután az utolsó lépés volt hátra, elvittem a szomszéd képkeretezőhöz, aki csodás fekete keretet és egy kis bézses körítést adott neki. Így már nem is tűnt hiányosnak ;)

ÉÉÉS ami a lényeg: a címzettnek is tetszett. Legalábbis azt mondta. :)




1 megjegyzés: