ScrapFeszt - avagy oldal egy profinak :)

Ahogy tavaly (meg talán régebben is, de azt nem tudom), úgy idén is megrendezésre került Tarjánban a SrapFESZT, ami nem a hagyományos értelemben vett tábor. 

Ebbe a táborba - kizárólag meghívásos alapon - azok a lányok szoktak menni, akik már kicsit régebb óta scrappelnek, már nem nagyon járnak el a "lelkes amatőrök" közé a tanfolyamokra - elvégre van, aki már 8-10 éve csinálja -, esetleg nem jutott el az idei 2 tábor egyikére sem, vagy csak szimplán van olyan szerencsés, mint én, hogy kezdő létére elhívták. :) Nagyon izgatott voltam, megtisztelő volt a lehetőség, és alig vártam, hogy tanulhassak tőlük  :)

Sajnos a költözés miatt kicsit összecsúszott a nyaram, most gőzerővel pakolok/szanálok/fejben rendezgetek és logisztikázok, így le kellett mondanom a részvételem - amit borzasztóan sajnáltam, de nagyon bízom benne, hogy talán jövőre is meghívnak. A fotócserés játékra viszont már azelőtt jelentkeztem, hogy le kellett volna mondanom a tábort, így mindenképpen el akartam készíteni :) Veka fotóját kaptam, ami egyrészt nagyon tetszett - jó színek vannak, nem fogok szenvedni vele, hogy semmi nem illik hozzá - , másrészt kicsit meg is ijedtem, elvégre elég nehéz olyasvalakinek oldalt csinálni, akinek már akkor követtem a blogját, amikor még papírhoz sem nyúltam soha... röviden tömören be voltam sz@rva, na. :D A nyomtatóm is épp most sztrájkolt - manapság nem vagyok a gépek barátja -, kifogyott a patronom, így Flóra mentett meg és nyomtatta ki nekem a fotót - színesben. Sajnos ez nem passzolt annyira az elkészült oldalamhoz, így megoldottam, hogy fekete-fehérben is meglegyen a kép - íííígy már tetszett!!!

A tábor előtti este leültem, hogy a sok-sok inspiráció gyűjtése után végre TÉNYLEG nekikezdjek az oldalnak. A választott liftelendő oldal végül ez volt: 

Aztán persze az előkészületeknél szembesültem az első akadállyal: elfogyott a fehér alapkartonom... sírni tudtam volna :/ Aztán tök véletlen a több tonna papírom közt találtam egyet, ami fehér, fekete pöttyökkel... na de ezen nagyjából lehet ugye segíteni, gyorsan maszkoló szalaggal rögzítettem a papírom (így nem kunkorodik fel ANNYIRA), lekentem gessoval az egészet, így már csak átsejlik rajta a sok-sok pötty :) Problem solved. Jöhetnek a színek: az eredetin szerintem víz- vagy anilinfestékkel készültek a pacák, de én lusta voltam külön vizet vinni az asztalhoz - igen, MINDIG elfelejtem...-, így inkább előkaptam a kis distress párnáim (narancs, citrom, kék, rózsaszín), nyomkodtam velük párat egy kis nejlonra (asszem valamelyik stencil csomagolása lehetett), besprickoltam vízzel a gessozott oldalam, és belenyomkodtam a tintás fóliát. Tökjó hatása lett! Hőlégfúvóval még kergettem kicsit a vizes tintát, végül ilyen lett (nem ilyen sárga, csak este ilyenek a fények...):

Ezt követően - szintén gessoval - stencileztem a papírra, jobb felülre kis háromszögeket (utólag belegondolva jobb lett volna csak ennél maradni, de TeaBogi oldalain is olyan szépek a különbözőek...), bal alulra pedig levélmintákat. Sajnos ez utóbbi kissé elfolyt, de összességében mégis tetszett a hatása. :) Eztán kicsit bélyegeztem is, majd jött a neheze: réétegezzünk! Na, ebben még mindig nem vagyok valami profi. De hát mi másra valóak az elrakott papírfecnik, mint arra, hogy ilyenkor jól elhasználjuk őket: a kedvenc maradékjaimból válogatva (pár óra alatt, de psszt) végül sikerült összelegozni a kép alatti rétegzést. Ilyenkor jön a neheze, fel kéne ragasztani. :D Fotóz, majd fotó alapján ragasztgat. Nem lett ugyanolyan, de nekem bejön. :) A kép maga kapott egy kis fehér keretet, a rétegzés után/közben odabiggyesztettem a kedvenc I AM készletemből a 3 kis tollat - nem, ezek sajnos nem kivágatok, egy PL kártyát szentségtelenítettem meg és használtam erre a célra -, plusz itt is felhasználtam a SF KIT klub díszítőelemeit. Végül picit pacáztam, írtam, firkálgattam... és végülis késznek nyilvánítottam. Íme. :)

Péntek este leugrottam a lányokhoz, hogy levigyem az oldalt, és a legnagyobb elismerés volt, hogy Vekának tetszett az oldal. :) Megnyugodtam, így (bár nehezen hagytam ott őket) indultam is vissza Budapestre. :)

Amiket felhasználtam: 

- Gesso

- Distress inkek (http://scrapfellow.com/product/distress-tinta/distress-ink-mini-tintaparna-1/)

- Fekete alkoholos filc

- SF bélyegző - virág (SF KIT Klub júniusi készlet)

- ScrapTábor chipi (NCsD, Szedresi táborban kapott ajándékcsomagjából)

- SF címkék (júniusi KIT klub)

- Fehér cérna

- Fekete mist (Pentart)

- Maradék papírok

- Újságmintás bélyegző (http://krokihobby.hu/termekek/szilikon_nyomda_wall_street_journal_57cm)

- Pauszpapír

- Epoxy pöttyök (http://www.scrapbolt.hu/product_info.php/products_id/16931)

Nyári bakancslista

Gyerekkorban a nyár egy olyan tökéletes és boldog időszak volt, amikor igazán semmire sem volt gondunk. Nem kellett tanulni, nem kellett iskolába/óvodába menni, nem kellett korán kelni, meleg volt, sütött a nap és az a 3 hónap csak a miénk volt! Amióta dolgozom, nagyon hiányoznak a gyerekkori nyarak, bár már jóval korábban – kb középiskola környékén – észrevettem, hogy olyan, mintha sokkal rövidebbek lennének a nyári szünetek… Nem tudom, ki hogy van vele, de ahogy öregedtem, a végtelennek tűnő nyár egyre rövidebb lett.

Amikor kézhez kaptam a scrapfellow csomagját, valahogy a régi gyerekkori nyarak jutottak eszembe... hihetetlenül inspiráló volt, az egész készletből áradt a meleg, a napsütés, a vidámság, a bohóckodás, a mosolygós, kiskori érzések... Éppen ezért összeállítottam egy kis bakancslistát erre a nyárra (ami amúgy egész véletlen épp egy kihívás is volt a Scrapbookosok csoportban is, ugyanis Flóra a maga 25-ös listájával mindenkit lázba hozott egy hasonló elkészítésére), amit továbbfejlesztettem arra, hogy gyerekkoromban mi tette igazivá a nyarakat... 25 apróság, amit ezen a nyáron MINDENKÉPP szeretnék újra megvalósítani, hogy ha csak zanzásítva is (nagyjából 2 hetem lesz majd szabad), de visszahozzam azokat a programokat, amiktől a nyár nagybetűs NYÁR lett; amikor pedig beköszönt az ősz (hopp, be is borult az ég erre a szomorú gondolatra), ezeket az élményeket albumba is szeretném rendezni :) 

Bakancslistám alapjaként a kedvenc papírom használtam a júniusi készletből (asszem, ezennel végleg eldőlt bennem, hogy a KIT Klub KELL!), ami a csíkos - oldalt rózsaszín-sárga mintás lett. Erre aztán rávarrtam még másik három papírból egyet-egyet, ügyelve arra, hogy a rózsaszínes- sárgás-kékes vonalat tartsam, ami az alappapírban megjelenik. Színesre szerettem volna, mert a nyár számomra mindig egy csodálatos szín kavalkád. :)

Az írógépem egy ideig sztrájkolt, de szerencsére erre az oldalra ő is kedvet kapott, így a listám azzal írtam meg, majd pontonként ragasztottam fel kis csíkokban, így az alatta lévő papír sem tűnt el teljesen. Beleszerettem a finom pihe-puha sárga szalagba, így az került a szöveg mellé függőlegesen, illetve ebből kötöttem egy kis masnit is alulra. A masni viszont magányosnak tűnt, szóval köré kezdtem pakolgatni a díszítőelemeket... odapróbálgattam őket, ami tetszett, az maradt :) A citromos pausz az egyik nagy kedvencem, de mivel túlságosan átütött rajta a csíkos papír, így fehér alapkartonra ragasztottam media glue-val, és úgy raktam az oldalra. az egész citromot 3D ragasztókockával tettem rá, hogy kicsit kiemelkedjen a síkból. Erre jött a sok-sok kedvenc öntapadós chipboard és címke, amiből alig győztem válogatni, rengeteg illett volna ide!! A varrásból megmaradt cérnából itt-ott tettem a díszítés alá is, illetve a kedvenceim - a szóbélyegzők - is kaptak egy kis szerepet. Először aggódtam, hogy az amúgy is feliratos oldalra nem illenek majd a címkék és a feliratos díszek, de összességében mégis tetszik az egész :)

A legvégén még pacáztam is itt-ott (nem is én lennék, ha nem), és végül késznek nyilvánítottam... sajnos a ScrapFellow kreatív csapatába nem kerültem be, de talán ez most így is volt jól. A költözés és egyéb hercehurcáim miatt amúgy sem tudtam volna most még teljes gőzzel benne lenni, így remélem, lesz majd még alkalmam máskor is jelentkezni. Addig is, a kész oldal:

Home is where the heart is

Ezt a képet ajándékba csináltam. Semmi flancolást nem akartam, elvégre nem lánynak szántam, a fiúk meg nem szokták szeretni a csicsás dolgokat :) 

Lakásavató ajándékba szántam, de még mivel nincs meg a tökéletes lakás, ez amolyan löket akart lenni, mert a címzett már kezd kicsit belefáradni a keresgélésbe - ezt átérzem. Nagyon nehéz jó lakást találni, de hiszek benne, hogy ott az otthonod, ahol a szíved. Tehát ha belépsz, tudni fogod, hogy IGEN, ez az... 

Szóval maradva az egyszerűségnél, egy pinteresten talált kép alapján ceruzával halványan megrajzoltam három házikót az A4-es akvarellpapíromon. Ezt utána gelatos-zal festettem ki őket, halványan, vizesen, így sokkal kellemesebb színvilágot kaptam. Amikor a házikók elkészültek, fogtam egy söralátét kartont, és kivágtam egy olyan hosszú címkének való csíkot, hogy a házikókon kétoldalt picit túllógjon. A vastagság megvallom őszintén, szemmértékre sikerült, ahogy tetszett. Ezt a kis kartoncsíkot alkoholos filccel (M, mert mazochista nem vagyok, de azért ezzel is lehet szöszölni) beszíneztem feketére, a végére ráhajtottam egy feliratos papírfecniből egy kis darabot, aminek a végét kisollóval mintásra vágtam (ez se lett szimmetrikus, de nekem pont így tetszett), és a Crop-a-dile-ommal megszegecseltem. Az arany ment hozzá. Meg a kenderzsineg. :) Ezután betűmatricákból kiraktam a HOME feliratot - E-m nem lévén (ebből amúgy jóval több kéne minden betűkészletbe, hallatlan) egy 3-ast használtam fel erre a célra, de így talán még egyedibb is lett; és a legvégén alkoholos filccel írtam rá a maradék feliratot. Kész. Semmi fakszni, egyszerű, minimal. Ezzel mondjuk még erősen barátkoznom kell, mert állandóan az volt az érzésem, hogy valami hiányzik róla :) 

Ezután az utolsó lépés volt hátra, elvittem a szomszéd képkeretezőhöz, aki csodás fekete keretet és egy kis bézses körítést adott neki. Így már nem is tűnt hiányosnak ;)

ÉÉÉS ami a lényeg: a címzettnek is tetszett. Legalábbis azt mondta. :)

Kép nélküli oldal...

A scrapbolt júniusi kihívása most az volt, hogy olyan oldalt kellett készíteni, amin a szöveg van a középpontban, és semmiféle kép, rajz...stb., nem lehet rajta. Először kicsit megijedtem, mert bár csináltam hasonlót, most nem jött az ihlet... már épp kezdtem elengedni ezt a hónapot, hogy akkor nem nevezek, aztán egy kedves Barátom átküldte az egyik versét. Megtetszett... oldalért kiáltott. :)

És csak úgy jött. Nem agyaltam rajta, csak csináltam. Sajnos bedöglött az írógépem - mikor, ha nem most...? Szóval kénytelen voltam kézzel írni... aztán gessoztam az alapot, erre jött a gelato, próbáltam naplementét csinálni (átjött?), erre aztán repesztőpasztával jött a háromszöges stencil (végre megtaláltam, már fél éve kerestem...),  némi arany glitterpaszta, a pecsétek, a kaparós matrica... és a legnehezebb része: a rétegzés (remélem azért már jobb, mint eddig, bár talán még mindig túl szabályos...). Mindenképp ezt akartam, mert ez egyrészt nehezen megy és próbálok a komfortzónámon kívül alkotni, másrészt meg mert ez a vers is számomra többrétegű. Elsőre szép. Aztán inkább szomorú... de végül, mint a legtöbb jó versnél, ezt is tudtam kicsit magamra vonatkoztatva értelmezni. :) Megmaradt még egy NCsD drótszívem, szóval az is rákerült, számomra így lett teljes a kép.

És bár megint nem nyertem meg a kihívást, nekem mégis egy szeretem-oldal lett. Főleg, mert a vers írójának is annyira tetszett, hogy én még így pasit nem "láttam" meghatódni. (csak chat-en beszéltük meg, de az ilyen reakciókért éri meg igazán alkotni) :)